2Kor 3,1-6

• Új szövetség: Krisztus ír a szívbe.

  • Az ó szövetség törvénye „kívülről” adatott, az emberi válasz: „megtesszük mindazt, amit rendelt az Úr” (2Móz 19,8). Mindig is a „betűt” látták benne, meg is szegték.

  • Isten „új szövetséget” ígért (Jer 31,31.33): „törvényemet a szívükbe írom, és azt művelem, hogy parancsolataimat megtartsák”. Ez nem csupán a parancsolatok megtartását jelenti, hanem azt, hogy „Istenükké leszek, népemmé lesznek”. Nem kijátszani akarom, nem a határt keresem, hanem Őhozzá akarok minél közelebb kerülni.

  • Az első pünkösd: Isten Lelke szembesíti az embert a bűnével és azzal, hogy ki az, akit elutasított. Az igazságos bosszú helyett megtérésre hív, felkínálja az új szövetséget. Azzal, hogy megtérést munkál, elkezdi írni az emberek szívébe a törvényt.

• Isten a megtérés után szolgálatra is hív. „Itt van csak igazán” szükség arra, hogy az Isten törvénye (a szeretet, a benne vetett bizalom, a ráhagyatkozás) a szívembe legyen írva.

  • Pál viszonya a korinthusi gyülekezethez. Megtámadták, kétségbe vonták, hogy apostol, pártokra szakadtak (Pál és más tanítók).

  • Az ajánlólevél bizonyíték volna arra, hogy a gyülekezet Pálé – csakhogy nem Pálé, hanem Krisztusé. Ezt maga Krisztus bizonyítja be, az Ő „ajánlólevelével”.

  • Ez a levél is „szívbe van írva”, „az élő Isten Lelkével” – ugyanolyan bizonyos, megingathatatlan, mint a törvény. Azt a szeretetet, ami a támadásokra nem az ember saját védekezésével reagál, hanem rábízza Krisztusra, ugyanakkor határozott, mert tudja, hogy Krisztus bízta rá a gyülekezetet, csak Ő „írhatta be” Pál szívébe.

  • Akiket Isten ránk bízott, azokat szintén be akarja írni a szívünkbe. A „beleírás” fájdalmas, engedjük-e? Lehet, hogy minket támadnak meg (akár testileg is), lehet, hogy az igét támadják… Tudjuk-e akkor is szeretni és a helyes útra vezetni őket? – Mi nem tudjuk, csak Krisztus teheti meg bennünk, ezért ez az Ő „levele”.

  • „Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele” azok, akik felé szolgálunk. Lehet, hogy az ő életük nem példás (a korinthusi gyülekezeté sem volt az, a mi gyülekezeteinké sem az, az európai „jóléti” keresztyénségé sem), nem a látható „tökéletességükkel” lesznek Krisztus levelévé. De be van írva Krisztusnak a szívébe (elsősorban), és Ő bele akarja írni a hívőkébe is.

  • Ahogy az új szövetség „szívbe írt törvénye” nem néhány parancsolat megtartását jelenti, hanem állandó bizalmat, Isten-kapcsolatot szeretetben, úgy a „Krisztus szolgálata által szívbe írt levél” is állandó kapcsolat, szeretet, nem az, hogy „megteszek” értük, amennyit kérnek, imádkozom, amennyi „elő van írva”. Pl. amikor csak úgy „beesik” valaki, akit Isten rám bízott, amikor „nincs rá időm”, akkor is tudok-e türelmes lenni, azt adni, amit abban a pillanatban Isten adni akar neki? – Csak akkor, ha állandó jelleggel „a szívemben van”, beleírva. Ő bele tudja írni, engedem-e vagy megkeményedek?